Reggel már jó korán kiértem a reptérre, és még egy utolsó méregdrága szendvicset elfogyasztottam édesanyámmal, majd beletörődve a sorsomba, miszerint Kínába jövök, elindultam át a security check-en... Meglehetősen vegyes társaság szállt még fel velem a moszkvai járaton, sokan ázsiaiak voltak, de persze szlávok, magyarok is akadtak. Egészen elszoktam már attól, hogy repülőn adnak kaját - de az még inkább meglep mennyi szemetet termel ezalatt egy ember... (najó a bennem élő környezetvédőt elhallgattatom)

Seremetyevo nem túl izgi, bazi nagy, csomó üres térrel, drága boltokkal - vegyes népekkel szintén. Külön izgi volt figyelni a velem érkező kínai csoportot, ahogy keresték az F betűt (tökre átérzem a nehézséget itt pl. ha vmilyen jelet véletlenül felismerek az is csoda, de általában nem persze) - aztán meg az újabb security checknél magyaráztak kínaiul, míg az orosz személyzet kicsit lekezelően oroszul válaszolgatott... viszont sikerült, mindenki megértette egymást. A várakozás gyorsan telt, sok kínai között, néhány random orosz arccal, előbbiek iphone-okkal, utóbbiak kis otthon csomagolt szendvicsekkel operáltak. A mellettem ülő kínai nő pedig a fejét ütögette, mert alighanem fájt neki - persze nem értem, hogy az ütésektől hogyan lett jobb...

A hangosbemondó után megtudtam merre kell beszállni (a kijelzőn nem jelent meg a gép) és örömmel vettem, hogy a duplaszékes, ablak melletti soron a mellettem levő hely üres, így kényelmesen befoglaltam. A film- és zenekínálattal is elégedett voltam - a világzenei kínálat sajnos nem volt erős de a jazz kárpótolt - még vicces orosz filmek is voltak, de inkább a hanyatló nyugat termékeit néztem, jelesül Family Guyt. Nagyjából aludtam, azért az éjszakai égboltot és a napfelkeltét lecsekkoltam - ha így utaztok, feltétlen ajánlom... Kína felett sajnos felhők voltak, hegyeket láttam de úgy általában semmit. Sanghajból is csak ez volt, némi tenger és kikötő ami látszott még leszállás előtt.

Maga a reptér - mint minden más erre - elég új, nem láttam a méreteit bentről, de vagy 20 perc volt mire beparkolt a gépünk landolás után, szóval ez se egy kis valami. A modern cuccok után taxi amivel beautóztam a kolihoz egy kicsit más volt - pl. nem működött a biztonsági övem, masszív bagó szag volt és általában leharcolt volt a kocsi, - de a tag jófej volt, szerintem minden angol szókincsét összeszedte, hogy megbeszéljük, hogy diák vagyok illetve, hogy nem angol vagy amerikai hanem magyar. A kb. 30 perces út a külső sztrádákon zajlott, semmit nem láttam a klasszikus városból, a kikötők felé óriási lakótelepek, gyárak, kis csatornák nagy hajókkal és zöld részek váltakoztak, míg a másik irányba szintén lakótelepek. A csávó mellettem a helyi kínai félfolklór dalokat dúdolgatta (egyébként jól!) néha figyelte a reakciókat a plexin keresztül (az utas és a sofőr között egy műanyag üveg van). Kicsit magasabb házak közé érve aztán bekanyarodtunk a kollégiumhoz.

Az egész campus tképpen egy lakótelep - eszméletlen sok diák van, a külföldiek egy külön kis részlegen laknak, ahol külön portán kell igazolni, hogy ott laksz. A fő rész egy kb. 20 emeletes okosság, ami mellett 7 szintes épületek sorakoznak, az egyik ilyenben lakok én. A regisztrációkor szembesültem vele, hogy a portán dolgozó arcok nem tudnak angolul, random arra haladó diákokat kértek meg tolmácsolni, de ahogy - úgy tűnik - erre minden, ez is megoldódott. Közben találkoztam vmi perui phd-s arccal, aki miután beletalált, hogy dél-amerikai vagyok ékes kínai nyelven intézte el az ügyeit... hát igen - az international itt kicsit más. Ezután fedeztem fel, hogy nagyon jó, hogy a kis épületek egyikében lakom, de itt nincs lift (bőröndöm 22 kiló). 3 emeletet cipeltem, míg a meghalás szélén egy kis koreai csajba botlottam, akivel felcígöltük - de biztos viccesek lehettünk.

A szobám minimál (szék, ágy, asztal, szekrény + erkély) - minden kártyával üzemel, pl. melegvíz (zuhany melletti kis rekeszre rakod és számol vissza mennyi pénzed van), kulcs helyett is kártya van, student card-dal lehet a menzán kajálni és persze tömegközlekedni is... A lakótársak összetételén is látszik, hogy itt a nemzetközi diák általában ázsiai hallgatót jelöl, nagyon sokan vannak Dél-Koreából - a "lakásunkban" ketten vannak és egy mongol lány (Bogi-nak kell hívni! :) ). Ez utóbbi nagyon sokat segített nekem miután látta, hogy nem tudok kínaiul: mindenhova elkísért nehogy elvesszek. Az egyetemen mászkálva beláttam, hogy ez is kurva nagy, mindenki biciklizik, meg robogón megy - lehet, hogy előbb-utóbb engem is utolér ez a dolog, mert ilyen 25-30 perces távokat kell gyalogolni egy-egy tanszékre. A fő tájékozódási pont egy ikertorony, ami elég magas és még kilométerekről is látszik, impozáns - viszont megtévesztő, hogy mennyire vagy messze illetve közel, hiszen "már látszik". Ugyanakkor az épületek vegyes állapotúak, van egy-két leharcolt, ahol azt hinném nincs is semmi, aztán az egyik ablaknál sorban állnak valami papírért. Máshol pedig szép külső után bent elég nagy a sivárság, pár szoba üzemel egy szinten... A kínai kolik külsőre nagyon hasonlítanak a miénkhez, de ezekben nincsen fürdőszoba, akik itt laknak, egy közös nagy zuhanyzóépületbe járnak mosakodni.

A városban nem sokat voltam eddig. Tegnap egy közeli bevásárlóközpontig mentem, illetve ma egy ismerősömhöz konkrétan 1,5 órányira. Az előbbi hely sima, westend-szerű hely, nyilván 10x akkora és egy felüljáróra épített tojásszerű tető teszi még egzotikusabbá a csomópontot ahol van. Itt nagyjából bármit lehet kapni, de aztán a város túlpontján látott szupermarket még azt is felülírta (olyan tésztákat láttam, amit legutóbb Bergamoban) - szóval itt minden van, a bor és a pezsgő viszont nagyon drága. Enni valóban olcsón lehet, menzán még nem voltam (még kell a kártya) - de a közeli kifőzdék biztatóak, bár egy levest ettem tegnap, amiről máig nem tudom mit tartalmazott, ellenben kb. 370 forint volt és ehető (mondjuk legközelebb a gőzgombócra szavazok). A mutogatós módszer dívik, ahol nincs kép az étlapon szereplő dolgokról, ott max. a fogyasztó vendégek tányérját tudom mutogatni, de ezt még nem játszottam be.

Ennyit akkor, hogy megnyugodjatok - holnap remélem már lesz órám is, meg megtudom, hogy mit is fogok hallgatni tulajdonképpen, mert erről megoszlanak a vélemények illetve nem tudom pontosan :) - majd képeket is teszek fel, egyelőre nem sikerült szépeket csinálni, de ami késik... szóval igyekszem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.