Adós vagyok már egy hosszabb bejegyzéssel, de kicsit lassan ért meg ez a mai. (Ennek részben oka, hogy betegeskedtem, meg egy nemzeti ünnep miatt 1 hét szünet is volt, ami szintén inkább a kényelmes semmittevésnek kedvezett...)

Mindennek ellenére most az egyetemről írok, hamár tanulni érkeztem - így ha kíváncsiak vagytok, mit is csinálok hétköznaponként, akkor most majd jobban el tudjátok képzelni! Illetve vannak mindenféle befejezetlen gondolataim a látottakról, illetve hogy a "tudomány" hogyan is néz itt ki.

Még az első, adminisztrációs bejegyzésben említettem, hogy elég különleges státuszban vagyok itt, a "general advanced student" tulajdonképpen egy szabad kategória, non-degree tehát nincs követelmény - kivéve a félévi minimum 6 kreditet, ami 2-3 órából összejön -, és mivel általános, ezért kizárólag undergraduate kurzusokra regisztrálhatok... Eleinte ettől kicsit szomorú voltam, de azóta a 3 hivatalos órám mellé beszereztem 6 másikat, amik MA illetve nyelvórák, szóval nem unatkozom.

Minden amiről szó lesz most, az az angol nyelvű órákra vonatkozik, azt jó tudni, hogy ha valaki kínai nyelven csinálja a képzését, az azért egy másik kategória - erről próbálok információkat szerezni a magyar ismerősöktől, de ezt majd talán egy következő posztban.

Nekem az a benyomásom, hogy a legjobb angol nyelvű órákat a kettős diplomás hallgatók kapják, akik az egyetem kapcsolathálójába tartozó, neves helyekről kerülnek ki (pl. Berkeley, Science Po). Ennek a presztízs dolgokon kívül másik oka lehet, hogy sokan International Politics, International Affairs dolgokat hallgatnak, és ez az intézet az egyetemen belül elég jól el van látva képzett tanerővel és pénzzel is. Ugyanakkor a Fudan-os mesterképzésre érkezők se panaszkodhatnak, nekik is akadnak érdekesebb órák, de van olyan is, ami azért nem feltétlen színvonalas eléggé (pl. tanár nyelvtudása, leadott anyag nehézsége, mélysége miatt) illetve tanszéktől függően a szervezés nagyon káoszos lehet. Megjegyzem, a szoctanszék itt is a szétesés magas fokát hozza, kezdek gyanakodni, hogy ez valahol a diszciplína sajátossága...

Az órákról

1. Kínai kultúra a kínai filmművészeten keresztül

A filmezés elég hálás egy óra keretében, itt 1 film, 1 megbeszélős óra leosztás van, illetve olvasmányok az adott témáról/filmről. Hivatalosan nem járok, csak behallgatok, de ez is bőven megteszi. A tanár abba, az itt gyakori típusba tartozik, akinél munkál a már korábban említett kisebbségi komplexus, hogy Kínát nem értik az ilyen "felvilágosult nyugatiak", mutassuk hát be nekik, ráadásul a feltett kérdésekre nem is mindig érdekli igazán a válasz. Van valami, amit nagyon szeretne elmondani, és ez eluralja az órát, bár lehet közbevetni dolgokat, van egy pont, ahol érzed, hogy eddig mehetsz a kritikában - ez egyébként más esetben is tapasztalható, főleg az idősebb generációhoz tartozó oktatóknál. Az angolját nem mindig egyszerű érteni, ráadásul múltkor már elég fáradt volt, mert egy ponton átváltott kínaira, de 1,5 mondat után korrigált... :)

Amúgy inspiráló óra, a brazil haverjaimmal szerveztünk egy mini-filmklubot is olyan filmekkel, amik nem lesznek az óra keretében, de a rendező/téma miatt érdekesek.

2. Konfucianizmus és legizmus

Ez egy jó óra, és még hivatalosan is sikerült felvennem, ami az első két hét egyik legfelemelőbb pillanata volt tanulmányi téren. A professzor alapszakos diplomája atomfizikus, de aztán átnyergelt filozófiára - jópofa, laza kínai, aki jól beszél angolul, mert ő abba a típusba tartozik, aki az életéből sok évet töltött az USA-ban, ott tanított és általában is ismeri az ottani oktatási rendszert/kultúrát. Ugyanakkor a "kritikai gondolkodást" sok szempontból lenézi, bár ezt általában viccesen jegyzi meg ("opinions are like assholes, everyone has one - that's how I feel about American critical thinking") - meg azért konfucianizmus órán van is helye némi konzervativizmusnak... Nekem érdekes, ahogy egy-egy szövegrészt elemzünk, de az kétségtelen, hogy a nyugati filozófia szemszögéből ezek nem mindig értelmezhetőek a tudomány keretein belül. [Nyilván, mivel ez már olyan kérdésekhez vezet, hogy akkor az univerzalizmus, illetve egyesek által vallásinak tekintett szövegek akkor most hogyan elemezhetők, filozófia-e ez egyáltalán // mi az a filozófia? logika szükségessége stb. - stb.] Mindenesetre mivel ezek a gondolatok máig meghatározóak a kultúrát tekintve, én nagyon hasznosnak érzem.

3. Kínai társadalom - bevezetés (antropológiai szemszög)

Szintén egy potyautas órám, de a leginkább kedves, ami a szociológia-féléket illeti. A tanárnő USA-ban doktorált, és ízig-vérig antropológus és kritikai - ha lehet így mondani... Az angolja is jó, és nagyon szeretem ahogy hangosan gondolkodik, inkább átbeszélünk egy-egy jelenséget mintsem megmondja a tutit és terepre is kell menni, ami meg külön szép. Viszont nála is van egy tendencia, hogy ha nagyon benne van, akkor egy-egy kicsit elütő megjegyzésen tovasiklik, visszatér oda, ahol épp tart és ezekre nem reagál, magához ragadja a szót. Amúgy kellemes ismerős nevek vannak - pl. Mary Douglas - ami azért rá is világít arra, hogy a legtöbb tanulmányt, amit olvasunk bár kínaiak írták (sokat alapból angolul - a tanár maga se ír már kínaiul publikációt, mint mondta elszokott tőle, nehezebb és más, mint angolul írni... praktikus okok még a fordítás / célközönség stb.), de ezek nyugati gyökerű tudományok, ilyen értelemben a kínaiság kimerül a témában, én - lehet, hogy csak a nyelvtudás hiányában - nem látom a látásmódban a különbséget. Persze, hiszen hol találták ki ezt, ha nem az angoloknál, hol tanítják ezt, ha nem az angolszász világban (alapvetően ugyanúgy legitimizációs deficittel küzd itt az antropológia, mint sok helyen) - így viszont a kígyó a saját farkába harap, és marad utána egy kígyónyi űr, már ami a saját nézőpontú antropológiákat illeti.

A terepélményekről külön emlékezek meg inkább, néhány képpel :)

4. Kína demográfiai jellemzői és szociálpolitikája

Kevéssé izgi óra egyrészt, másrészt meg vicces. Nyilván van sok adat, és demográfia címszó alatt a one child policy részletes elemzése folyik, amit azért meg lehet unni. Ugyanakkor olyan témák tárgyalása, mint a kínai házas nők fogamzásgátlási szokásainak összehasonlítása a hallgatók országaiban tapasztaltakkal fel tudja dobja a grafikonokat. Szociálpolitika részletesebben majd most jön, de annyit már tudok, hogy nagyon sok minden tartományi szinten szabályozott, így általánosságban inkább az elvekről fogunk szerintem beszélgetni. Ezt egy fiatal doktoranduszlány tartja (a pontos korral mindig bajban vagyok, mivel átlagban 5 évvel lövök alá, azt mondanám, hogy 28 lehet), aki vicces masnikat tesz a hajába, piros magassarkút hord és sokszor egész rövid sortot vagy szoknyát... Alaposan felkészül, és jót nevet a kérdéseinken, illetve láthatóan érdekli nálunk (mmint a mi országunkban) hogyan mennek ezek. Jövő héten elő is adhatok a magyar demográfiai trendekről - éljen!

5. Kínai kultúra és társadalom - Sanghaj városszoc.

Ugyanaz a professzor tartja ezeket az órákat, sok átfedés is van - igen, kontinenseken ível át az egyetemi hagyomány, hogy több kurzuson süssünk el hasonló dolgokat, más-más névvel - és bár eleinte nem kedveltem az óráit, kicsit már jobban megszerettem. Az említett prof. egy idősebb generációs szociológus, városszociológiával foglalkozik elsősorban és nagy lokál patrióta, igazi Shanghainese. A másik, egyébként rendkívül vicces tulajdonsága, hogy kicsit showman-ként tart órát (kis, hordozható mikrofonba beszél, és az akcentusa mellé még a kínai hangsúlyokból is átmentett valamit az angoljába, amitől random szótagokon üvölt), haverkodik a hallgatókkal, ebből kifolyólag nem mondanám, hogy van elmélyült eszmecsere. Ráadásul odavan a német kultúráért, és a sok német csoporttársam emiatt kitüntetett figyelmet élvez, bár ők maguk nem annyira osztoznak a német eszmetörténet iránti lelkesedésében (fő szakirányuk menedzsment). Mondjuk én sem panaszkodok, a nevem nem, de hogy magyar vagyok, azt tudja, és gyakran megemlékezik a szocialista múltunkról és a közös tapasztalatokról - sajnos összetettebb kommentekre nem kíváncsi, így nagyon dolgozom az 1-2 mondatos kérdéseken, megjegyzéseken... Sokat járunk viszont múzeumba, tegnap egy helyi NGO-hoz vitt el minket, szóval láthatóan fontos neki az óra, csak a már említett város iránti elfogultságát nem tudja levetkőzni. (Az antropológus csaj kritikai megjegyzései teljesen hiányoznak nála - valószínű a generációs dolgok is benne vannak ebben, nemcsak a hely iránti elkötelezettség.)

A másik tanárunk ezeken a kurzusokon a kínai vallásokról, vallásosságról ad elő. Ő is USA-ban képzett, lelkes doktorandusz, aki Szelényi nevével is tisztában van, bár a kínai szociológia iránti kérdéseim elől kitért - de ami késik, nem múlik :)

6. EU-Kína nemzetközi kapcsolatok

Ez egy szabadon választott órám, ami nagyon érdekes és inspiráló, annak ellenére, hogy általában a nemzetközi kapcsolatokat nem szeretem. Már talán írtam - vagy itt, vagy emailekben - hogy a nagyhatalmi elrendezés eléggé működik, itt Nyugat-Európa (francia, angol, német, skandináv országok) nagyjából 80%-ot ad, néhány kínai és amerikai vagy egyéb EU/nem-EU ország a maradék. A fókusz is teljesen más, számomra teljesen új dolgok derülnek ki, a kicsit ugyan súlytalan EU külpolitika kapcsán, ami elgondolkodtató. Kicsit szomorú, hogy nekem, aki szeretem magam europernek és értelmiséginek tekinteni, mennyire nincs fogalmam ezekről, jól lehet EU-s állampolgár vagyok (még akkor is, ha a nemzetállami szint sokkal-sokkal meghatározóbb külügyben, mint az EU-s). Másrészt az is látszik, hogy ahogyan az EU-ról szó van - még ha szünetben érdeklődnek is a diákok a magyar dogok iránt, mert nyilván tisztában vannak az EU belügyeivel - alapvetően a közép-európai nézőpont teljesen hiányzik, a volt gyarmati logikák azok, amik folyton terítéken vannak: német, angol vagy francia szempontból az együttműködések és a kihívások is más természetűek Kínát illetően, mint mondjuk Magyarország vagy Csehország esetében. Ez pedig jól mutatja, hogy kifelé ez mennyire éretlen még, úgy értve, hogy Európai Unióról beszélni nagyon nehéz meggyőzően, mert nem feltétlen van mögötte tartalom. Ez pedig rosszul esik az idealista lelkemnek. 

7. Kínai nyelvórák

Kettőre járok, az egyik beszédközpontú, pinyin-t használunk, karakterekkel nem foglalkozunk. Ez heti egyszer van, emiatt nagy a hajtás, de most, hogy van könyvem növeltem az esélyeimet, hogy ne kelljen sunnyogni (sokan vagyunk amúgy, szóval el lehet lenni). A másik órát, ami heti kétszer van, kisebb csoportban, egy egyetemi hallgató lány tartja, az angolja nem túl jó és néha szerintem random haladunk, el-elkalandozik kulturális dolgok felé (ami egyébként tök jó), és néha érződik, hogy nem annyira tapasztalt. A kiscsoport viszont előny, meg vicces is, pár amerikai srác elég jókat szórakozik azon, hogy mennyire képtelen utánozni a kiejtést, ez az önirónia kétségtelenül vicces. Az már nem, hogy a rossz kiejtést hallgatod ilyenkor, de igazából legalább ilyenkor is a kínaival foglalkozok. A harmadik módszerem, hogy a "tandem partneremmel" gyakorolok (egy kínai doktorandusz arc, akivel angolul beszélgetek, hogy kicsit szokja, mert nem annyira jól beszél, csak ír-olvas), itt viszont, mivel egyedül vagyok, intenzívebben kell figyelni, hiszen a kiejtéssel addig nem hagy békén, amíg nem jó (más kérdés, hogy minden alkalommal újra kell kezdeni :D)

Szintén ide tartozik, hogy kezd nagyon fárasztó lenni ez a nyelvi Bábel, ami itt van. Az egy dolog, hogy hallom a kínait mikor kilépek a szobámból, de ugye ennek nagy részét nem tudom bedolgozni még, amennyit használok az kimerül a kajarendelésnél és a fizetésnél. Viszont a nemzetközi diákoktól hallok sok más nyelvet is - pl. franciát, amire tudok figyelni és értem is - alapvetően pedig angolt használok. Ez utóbbival viszont nem vagyok elégedett, sokszor nem érzem elég jónak, pláne egész napokat így végigcsinálni, és ugye a magyarokkal is sokat lógok, tehát váltogatom ezeket, ami miatt nem merülök bele teljesen. A kínai órán meg még akadályoz is, mivel az angolhoz van egy kiejtésed, gondolatmeneted, de a kínai tök más, és el kell különíteni az "angolos kínai kiejtést" (sőt a magyaros verziót is) az igazitól, amire - miután angolul magyaráz a tanár és a könyv is angol - elég nehéz figyelnem folyamatosan. Egyszer majd jó lesz, de most kicsit leterhelő :)

   Aki idáig elolvasta, az vagy mazochista vagy nagyon sok ideje van, de köszönöm :) Mindenesetre most már tudjátok milyen órákon ücsörgök és miken jár az agyam közben...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.